„Kell a gyereknek a kudarcélmény!” – gyerekkoromban sokszor hallottam ezt a nagyapai intelmet, de valójában akkor értettem meg, mit is jelent, amikor magam is szülő lettem.
Kisfiam 9 évesen, élete első rollerjét kipróbálva begyorsult és nem tudott időben megállni, így hatalmasat esett a Margitsziget lejtős lejáróján, a szerencsének a gondviselésnek köszönhetően nem történt nagyobb baja az ijedségen és egy csúnya seben kívül.
Egy „véletlenül” arra járó mentőautó is megállt segíteni. Előtte apa és anya hiába magyarázta a fizikai törvényt a sebességről, gyorsulásról, hogy a lejtőn nehéz lesz megállni, ez a fájdalmas kurdarcélmény kellett ahhoz, hogy később biztonságosan közlekedjen.
13 évesen a roller már nem elég, a gyermek újabb kihívásokat keres: gördeszkát kért a névnapjára. Nehéz döntés: engedjem vagy lebeszéljem? Az anyai aggodalomra hallgassak, korlátozzam vagy nyugodtan próbálja ki ezt az új (veszélyesnek látszó) sportot?
A választ Jordan Peterson kanadai pszichológus professzor bestsellerré vált könyvében, – 12 szabály az élethez - Így kerüld el a káoszt! – annak is 11. fejezetének címében találtam meg, ami így szól: „Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket!”
Peterson azt mondja, hogy a kockázatvállalás egyben egy tanulási folyamat is, ezt legyőzve fejlődünk. Így fogalmaz: „A gyerekeknek szükségük van annyi veszélyre a játszótéren, hogy megmaradjon a kihívás izgalma. Az emberek, beleértve a gyerekeket is, nem minimalizálni akarják kockázatot, hanem optimalizálni.
Azért vezetnek, sétálnak, szeretnek és játszanak, hogy megszerezzék, amire vágynak, ugyanakkor mindig egy kicsit megerőltetik magukat, hogy fejlődni tudjanak. Ezért, ha a dolgok túlságosan biztonságosak, az emberek (köztük a gyerekek) kitalálják, hogyan hozzák vissza a veszélyt az életükbe.”
„A túlzásba vitt féltéstől kudarcot vallunk, ha valami veszélyes, váratlan és lehetőségekkel teli dologba botlunk – ami elkerülhetetlenül megtörténik.”
Tehát óvja a szülőket a túlféltéstől, hiszen a gyerekeknek rátermettségre is szükségük van. Ha semmit sem engedünk meg nekik, ezzel inkább ártunk, mint segítünk. A szülők nem lesznek mindig velük, de ha felkészítik őket az életre, nem pedig csak megóvják attól, akkor később nyugodtan elengedhetik a kezüket.
A játszótereket akadálymentessé és biztonságossá alakítják, így a mai gyerekek egyre kevésbé találkoznak olyan feladatokkal, amik fejlesztenék készségeiket, ahol ügyesedni, kísérletezni tudnának. Az író szerint a gördeszka – főleg kamaszkorban –, éppen azt a veszélyt, kihívást képviseli, ami hiányzik az életükből.
Mire jó a gördeszkázás?
Első ránézésre azt gondolnánk, hogy óriási veszély nagy sebességgel egy instabil deszkán száguldozni, nem is beszélve a hajmeresztő trükköktől és mutatványoktól. A statisztikák szerint viszont mégsem tartozik a legveszélyesebb sportágak közé. Főleg a tinik űzik, de az idősebbek is elkezdhetik. Közlekedési eszköz, egyben egy kreatív sport.
„A gördeszkázás sport, művészet, életstílus és kultúra.”
Előnyei közé tartozik, hogy könnyen elrakható, hordozható és sok helyen lehet gyakorolni. Fejleszti az egyensúlyérzéket, a kitartást, a koncentrációt és a bátorságot, erősíti az önbizalmat. Több kategóriából választhatsz, pl. longboard, cruiser, freestyle.
Hátrányai a sérülések, de védőfelszereléssel és a technikák gyakorlásával ezek nagy része megúszható. Ebben azért nem vagyok egészen biztos… A rámpán való deszkás átrepülést, az ugrásokat és egyéb veszélyes mutatványokat azért kihagynám! (Remélem, a fiam is kihagyja majd...)
Izgalmas dolog ráállni a deszkára. Kockázat nélkül nincs nyereség.
A biztonság kedvéért beszerzünk térdvédőt és sisakot. Könyökvédő nem kell? Elméletben átvesszük a mozdulatsorokat, a kezdő gördeszkásoknak szóló tanácsokat, megbeszéljük szabályokat, az útvonalakat. Ezután nagy levegő…
Hagyd gördeszkázni a gyereket!
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges